Erről a pár napról szeretnék most írni, hogy minél több ember megismerhesse eme messzi táj szépségeit, előnyeit, lehetőségeit.

Régebben sokat jártam erre, 2008-2010 között volt szerencsém több időt itt tölteni, ami annyira megszerettette velem Tirolt, hogy rávettem páromat pár éve, ha síelni szeretnénk, jöjjünk ide. Azóta Ő is ragaszkodik a környékhez, igazán megéri az a kis plusz út.

Vasárnap jöttünk, reggel fél 8 körül indultunk Budapestről, laza 7 óra alatt ide is értünk pár megállóval. Menet közben mindig útba ejtjük Wattensben a Swarovski gyárat, igazából mellette jövünk el az autópályán, miért ne tennénk? Ugye? :) Aki szereti az ékszereit, feltétlenül álljon meg. Múzeum-jellegű labirintuson lehet végigsétálni, melynek végén vár az üzlet. De nem muszáj a kiállításra bemenni, ott van még a kert (sajnos oda is jegyet kell váltani), na meg az étterem, játszóház stb.

Első napon tehát utaztunk, Swarovski-ztunk egyet, jutott még idő Innsbruckban megállni, sétálni a rakparton, sőt még Hungerburghoz is felmentünk, ami egy felvonó megálló, a város felett húzódó hegy csúcsára visz fel (Hafelekar). Sajnos arra már nem volt idő, hogy oda is felmenjünk, de majd holnap....

Második napon, vagyis tegnap Schlick 2000 síterepet próbáltuk ki, erről még később írok, most rátérek a mai élményekre. Stubai gleccseren síeltünk. Csúcsa 3210 méteren van, ez az ún. Top of Tirol, értelemszerűen Tirol legmagasabb pontja. Elég para volt felgyalogolni a keskeny lépcsőn, ami a felvonóból megy fel, nagyon fújt a szél is, de a látvány megéri! Van, aki csak kirándulni jön fel, sok a bakancsot-túrabotos nénike-bácsika, errefelé elég nagy kultúrája van ennek.

Egyébként új sífelvonó visz fel a völgyből (parkolóból), amiről annyit érdemes tudni, hogy vadiúj, 32 (!) személyes, a Pininfarina tervezte és übermodern, még wifi is elérhető. Ezzel hasítottunk fel a parkolóból, de a régi lift is megvan még, pár méterrel odébb indul, de arra is szükség van, hiszen hihetetlen embermennyiséget kell szállítania nap mint nap. Ha a környéken már nincs hó, bezárnak a pályák többségei, akkor itt még májusig simán lehet síelni, van is rá igény bőven. Rengeteg német és cseh turista látogat el, de láttunk olaszt, franciát, litvánt, oroszt és hát ugye magyarokat. Még pici gyerekcsoporttal is találkoztunk, tanulók voltak. Nem tudom, biztos heti turnusban jönnek, vagy talán itt élnek... fogalmam sincs. De nagyon aranyosak voltak.

De hogy végre a síterepről is szó essék: sok a kék pálya, ami azért jó, mert kezdő vagyok, viszont mivel éles hegycsúcsokra visznek fel a liftek, így a pálya első fele mindig meredek, simán piros. Ami azért rossz, mert számomra para. Reggel azért jó, mert kevesen vannak, viszont a pálya tükörsima, nekem ez nem túl jó hír, mivel ott nehezebben tudok fordulgatni, nincs bucka, ami biztonságot ad, megtart. Délutánra sajnos meg már túl buckás, akkor meg azért van a rinya. Ez van. De a látvány tényleg megéri, hihetetlen gyönyörű. Pazar.  Viszont rengeteg a pálya, a nap közepén simán lejövök a piroson is egyébként, akkor még van erő vagánykodni. Aztán délután kettőre elfogy az energia, muszáj pihenni valamelyik hüttében. Imádom a frittatensuppe-t, ami erőleves palacsintatésztával, vagy a kaesewurst, ami sajtos kolbászt takar.

És ha kipihentük magunkat, megebédeltünk, kicsi napozás belefér, utána még lehet csúszni párat. Mi megtettük, de már nagyon fogytán volt az erő és energia. Többet kellene mozognunk, hogy bírjuk a strapát. Kb. fél 4-ig heherésztünk fent a hegyen, aztán lezártnak tekintettük a napot és búcsút intettünk ennek a gyönyörűségnek.

Az árakról: a napi síjegy 46 EUR, egy cappuccino 3,70 EUR, "big man" menü 7,50 EUR (ez tartalmazott egy pár főtt virslit sült krumplival majonézzel, ketchuppal és egy 4 dl-es málnaszörpöt). A virsli magában 4,40 EUR (zsemlével), a sült krumpli magában 3,50 EUR, a frittatensuppe ha jól emlékszem, 4,50 EUR. Van gulyásleves

Holnap pihenés, bevesszük Innsbruckot, igyekszünk fel Hafelekar hegytetőre, hogy megcsodáljuk a városi panorámát (mögötte a németországi hegcsúcsokkal). Eszünk majd egy finom bécsi szeletet, elsétálunk az óvárosi Aranytetőhöz, megiszunk egy kávét és gyönyörködünk a rakparton húzódó színes házikókban.

Viszlát!