Ahogy ígértem, a Schlickről is szeretnék pár dolgot megosztani. Innsbrucktól néhány percnyi autóútra található Fulpmes, egy kis "szokványos" tiroli falu. Ide akár villamossal is el lehet jutni többek között, ami azért vicces lehet és elég hosszadalmas, ha az autópálya alatt húzódó autóutat vesszük alapul, valahol mellette mehet falvakon át a villamossín is. Bevallom, a hegyeken át elég kacskaringós az út és nagyon időigényes, de persze cserébe elég szép. Például a híres Európa-híd alatt halad az út, ahol van félreálló rész is, innen szuper képeket készíthetünk. Ha az autópályát választjuk (ami Olaszországba vezet), ott viszont 3 EUR díjat kell fizetnünk a híd használatáért. És külön vissza is.

Schlickre 4-6 személyes lift visz fel. Kényelmesen 4-en fértünk el benne és mivel hosszú az út és március közepét írtunk, muszáj volt ledobni a kabátot és sapkát. Persze nem voltak sokan, így kettesével is be tudtunk ülni, mindenki várta a szabad kocsikat, hogy magában utazhasson vagy a saját társaságával.

Fent kék pályán tudunk elindulni, lent viszont többfelé ágazik az út, becsatlakoznak piros pályák és út közben találkozunk felvonókkal is, amik a többi csúcsra visznek fel (pl. a piros pályákhoz). Számomra ami tanulság volt az összes síterep esetében, az az, hogy reggel, mikor még frissen ratrakolt a hó és le van fagyva, bizony nehézséget okoz még a kék pályán való lecsúszás is, mert a léc nem úgy tapad, ahogy szeretném. A már fellazított, puhább hóban könnyebben fordulok és magabiztosabban tudok csúszni.

Az 1-1b-1 kék pályán haladtam szinte egész nap, ez a leghosszabb variáció, persze ahogy haladtunk lefelé, egyre kásásabb volt a hó és bizony néhol botozni kellett. De vannak olyan széles szakaszai, ahol fékezés nélkül lehet száguldozni hosszan, lefelé, menet közben hüttézni is lehet, aki esetleg elfáradna.

Összességében nagyon kis kedves síterep ez, nagyon szép panorámával. A Kreuzjoch csúcsnál lévő étteremben (ahova a felvonó felvisz, ez a kiindulópont) nagyon finom császármorzsát ettünk, hozzá Almdudlert ittunk. Helyben sütött pizza volt még az étlapon, a szokásos bolognai spagetti (valahogy ez mindenhol megtalálható), bécsi szelet illetve főtt virsli. A császármorzsa szerintem húzós áron volt, 10 EUR-t kértek érte, amúgy hatalmas adag volt és friss, tűzforró (ahogy kell).

Kezdőknek mindenképp tudom ajánlani ezt a terepet is, szerdánként például éjszakai szánkózás van (március közepéig), ami biztos nagy élmény lehet a kivilágított völgyben kanyarogva, de mi erről sajnos már lemaradtunk.

A képek beszéljenek helyettem, további viszontlátásra!

Amiről még írni szeretnék: Patscherkofel síterep, Innsbruck felett, gyönyörű kilátással

Erről a pár napról szeretnék most írni, hogy minél több ember megismerhesse eme messzi táj szépségeit, előnyeit, lehetőségeit.

Régebben sokat jártam erre, 2008-2010 között volt szerencsém több időt itt tölteni, ami annyira megszerettette velem Tirolt, hogy rávettem páromat pár éve, ha síelni szeretnénk, jöjjünk ide. Azóta Ő is ragaszkodik a környékhez, igazán megéri az a kis plusz út.

Vasárnap jöttünk, reggel fél 8 körül indultunk Budapestről, laza 7 óra alatt ide is értünk pár megállóval. Menet közben mindig útba ejtjük Wattensben a Swarovski gyárat, igazából mellette jövünk el az autópályán, miért ne tennénk? Ugye? :) Aki szereti az ékszereit, feltétlenül álljon meg. Múzeum-jellegű labirintuson lehet végigsétálni, melynek végén vár az üzlet. De nem muszáj a kiállításra bemenni, ott van még a kert (sajnos oda is jegyet kell váltani), na meg az étterem, játszóház stb.

Első napon tehát utaztunk, Swarovski-ztunk egyet, jutott még idő Innsbruckban megállni, sétálni a rakparton, sőt még Hungerburghoz is felmentünk, ami egy felvonó megálló, a város felett húzódó hegy csúcsára visz fel (Hafelekar). Sajnos arra már nem volt idő, hogy oda is felmenjünk, de majd holnap....

Második napon, vagyis tegnap Schlick 2000 síterepet próbáltuk ki, erről még később írok, most rátérek a mai élményekre. Stubai gleccseren síeltünk. Csúcsa 3210 méteren van, ez az ún. Top of Tirol, értelemszerűen Tirol legmagasabb pontja. Elég para volt felgyalogolni a keskeny lépcsőn, ami a felvonóból megy fel, nagyon fújt a szél is, de a látvány megéri! Van, aki csak kirándulni jön fel, sok a bakancsot-túrabotos nénike-bácsika, errefelé elég nagy kultúrája van ennek.

Egyébként új sífelvonó visz fel a völgyből (parkolóból), amiről annyit érdemes tudni, hogy vadiúj, 32 (!) személyes, a Pininfarina tervezte és übermodern, még wifi is elérhető. Ezzel hasítottunk fel a parkolóból, de a régi lift is megvan még, pár méterrel odébb indul, de arra is szükség van, hiszen hihetetlen embermennyiséget kell szállítania nap mint nap. Ha a környéken már nincs hó, bezárnak a pályák többségei, akkor itt még májusig simán lehet síelni, van is rá igény bőven. Rengeteg német és cseh turista látogat el, de láttunk olaszt, franciát, litvánt, oroszt és hát ugye magyarokat. Még pici gyerekcsoporttal is találkoztunk, tanulók voltak. Nem tudom, biztos heti turnusban jönnek, vagy talán itt élnek... fogalmam sincs. De nagyon aranyosak voltak.

De hogy végre a síterepről is szó essék: sok a kék pálya, ami azért jó, mert kezdő vagyok, viszont mivel éles hegycsúcsokra visznek fel a liftek, így a pálya első fele mindig meredek, simán piros. Ami azért rossz, mert számomra para. Reggel azért jó, mert kevesen vannak, viszont a pálya tükörsima, nekem ez nem túl jó hír, mivel ott nehezebben tudok fordulgatni, nincs bucka, ami biztonságot ad, megtart. Délutánra sajnos meg már túl buckás, akkor meg azért van a rinya. Ez van. De a látvány tényleg megéri, hihetetlen gyönyörű. Pazar.  Viszont rengeteg a pálya, a nap közepén simán lejövök a piroson is egyébként, akkor még van erő vagánykodni. Aztán délután kettőre elfogy az energia, muszáj pihenni valamelyik hüttében. Imádom a frittatensuppe-t, ami erőleves palacsintatésztával, vagy a kaesewurst, ami sajtos kolbászt takar.

És ha kipihentük magunkat, megebédeltünk, kicsi napozás belefér, utána még lehet csúszni párat. Mi megtettük, de már nagyon fogytán volt az erő és energia. Többet kellene mozognunk, hogy bírjuk a strapát. Kb. fél 4-ig heherésztünk fent a hegyen, aztán lezártnak tekintettük a napot és búcsút intettünk ennek a gyönyörűségnek.

Az árakról: a napi síjegy 46 EUR, egy cappuccino 3,70 EUR, "big man" menü 7,50 EUR (ez tartalmazott egy pár főtt virslit sült krumplival majonézzel, ketchuppal és egy 4 dl-es málnaszörpöt). A virsli magában 4,40 EUR (zsemlével), a sült krumpli magában 3,50 EUR, a frittatensuppe ha jól emlékszem, 4,50 EUR. Van gulyásleves

Holnap pihenés, bevesszük Innsbruckot, igyekszünk fel Hafelekar hegytetőre, hogy megcsodáljuk a városi panorámát (mögötte a németországi hegcsúcsokkal). Eszünk majd egy finom bécsi szeletet, elsétálunk az óvárosi Aranytetőhöz, megiszunk egy kávét és gyönyörködünk a rakparton húzódó színes házikókban.

Viszlát!