A Wizztoursról korábban nem hallottam, pedig már viszonylag gyakorlott Wizz utas vagyok, de aztán "szembejött" a weboldal és elkezdtem kutakodni. Először nem is a célpontra mentem igazán, hanem az árra. Mindegy hova, csak jó áron legyen. És most, Pünkösdkor. Mint általában a magyar többség, szeretek keveset fizetni és sokat kapni cserébe. :) Csakhogy most tényleg így volt, mármint miután konkretizálódott bennem, hogy Lamezia felé vesszük az irányt, rábukkantam erre: 3 éjszaka reggelivel 4 csillagos szállodában, közvetlenül a tengerparton, repülőjeggyel együtt, 2 főre mindössze 79.927 Ft-ért. Ugye, hogy kihagyhatatlan? Megnéztem a szállást a booking.com-on, tényleg ennyibe kerül és 9,4-es értékelése van. Fejenként tehát a szállás reggelivel 6.666 Ft éjszakánként, amennyiért itthon tuti nem szállok meg négy csillagos hotelben. A wizztours annyit tesz, hogy a saját repjegyeihez társítja a booking ajánlatait, egyben értékesíti, semmi extra. Nincs apróbetűs rész. Tiszta. Korrekt.
A Wizz ide hetente kétszer indít járatot, szerdán és vasárnap. Mi vasárnap indultunk, szerdai visszatéréssel. De igazából sokkal jobb, ha szerdán megy az ember és vasárnap jön. Merthogy úgy 4 teljes napot lehet ott tölteni, míg mi "csak" 3-at voltunk. A gépek este 19:15-kor indulnak Budapestről, 21:05-kor érkeznek. Így az érkezés napja már bukta, sok mindent nem lehet csinálni, viszont visszafele is 21:35-kor indul a repülő, tehát elég 20:00-ra kiérni a reptérre. A 3 teljes nap így is adott és maximálisan kihasználható.
Utánanéztem a tömegközlekedésnek illetve hogy hogy fogunk eljutni a szállóig (30 km-re fekszik Lameziától), hamar rájöttem, hogy bizony itt autóbérlés is szükséges lesz. Anélkül lehetetlen eljutni A-ból B-be. A vonatok vasárnap este 10 után már nem jártak, de ha járt is volna, nem áll meg a szállodánál (csak Amantea városában, de onnan 2-3 km-re, gyakorlatilag a semmi közepén van a hotel). Gondoltam busz sem nagyon fog járni, a taxi egy irányba 40-50 EUR között lett volna (neten találtam különböző társaságok ajánlatait illetve kalkulátor is segített), ha vissza is szeretnénk jutni a reptérre, akkor az még megint ennyi. De amúgy is, itt a látnivalók szét vannak szórva eléggé, az autó kell és kész. Itt jött a másik gond, mi hozzá vagyunk szokva a kényelmes spanyolországi lehetőségekhez, ahol nem kérnek bankkártyát, semmilyen letéti összeget, csak fizesd ki az autó bérleti díját és vidd. Tankold tele az autót, mondd meg, hol tetted le és kész. Nem szívbajosok. De azért itt más kicsit a helyzet, nem lehet sufniból megoldani az autóbérlést. Az internet itt is a segítségemre volt, böngésztünk több oldalt, ezek mind gyűjtőoldalak voltak és mind egyforma is. Kértünk ismerőstől tanácsot, akik Olaszországban nagy tapasztalattal rendelkeznek mindenféle téren, hol szoktak bérelni, ki a megbízható. Sok rémtörténetet hallottunk már, nem szerettünk volna fejfájást magunknak. Le is foglaltuk az autót az egyik ilyen oldalon, ki is fizettük gyorsan, hogy a helyszínen majd gyorsan menjen a papírmunka, mi pedig mehessünk már végre a hotelbe pihenni. Végül a Sicily by car nevű céget találtuk számunkra szimpatikusnak, jók voltak az értékeléseik és a feltételeik. Nagyon szerettünk volna smart fortwo-t bérelni, mert én imádom, a párom meg kíváncsi volt rá, miért hajtogatom folyton, hogy milyen jó. :) Mindig hallgatom, hogy kicsi, drága, nem jó semmire stb. (most már így utólag, a 3 napos tesztút végén igenis elismerte, hogy két főre tágas, könnyen fordul, élmény vezetni, szóval kiváló autó másodiknak vagy egyedülállónak vagy bárkinek, aki szereti ugye).
Tehát vasárnap este 21:05-kor leszálltunk, bepattantunk a kis smartba és suhantunk a hotel felé. Első nap csak a környéken barangoltunk, itt is akadt látnivaló bőven, de igazából időnk nagy részét a tengerparton töltöttük, ahol szezon eleje lévén szinte teljesen egyedül voltunk, nyugalom vett körül, csak hallgattuk a tenger zúgását és élveztük a napsütést. Amantea pici város, nagyon bájos, félig domboldalra épült, ahol vár-rom romantikázik egymagában, előtte hosszan elnyúló tengerpart, gyakorlatilag nincs senki, csak egy-két helyi. Infrastruktúra amúgy sincs kiépítve sehol, a strandok tök üresek, igazából nem is hívnám strandnak, hanem csak partnak, de az jó hosszan. Nincs büfé, mosdó, napágy. A helyiek gondolom nem fizetnének a napágyért, turista meg nincs. Eddig. De majd mi magyarok jól benépesítjük. :)
A boltok nyitvatartása elég hektikus, hogyismondjam nagyon nehezen jutottunk italhoz, üdítőhöz, egyáltalán bármihez, de még pizzázni sem tudtunk akkor, mikor mi szerettük volna. Reggelit bőségesen fogyasztottunk a hotelben, délben még nem voltunk éhesek, legközelebb csak 15-16 óra körül, de akkor ugye minden zárva. De minden. Vagy ha nyitva is van valami, ételt nem adnak. Még a pizzériában sem. Nem értettük, de megtanultuk egy életre, hogy ebédelni ebédidőben kell, utána csak késő este tud az ember. Ők így élnek, sziesztáznak, pihiznek. Amíg süt a Nap, addig nem dolgoznak, majd ha este van és frissebb a levegő, akkor előmerészkednek és elkezdenek élni, dolgozni. Az országúti forgalom is este 21 körül indult be igazán, felfoghatatlan, hogy egész nap mit csináltak a sofőrök? Mindenesetre érdekes. Asszem az olaszok tudnak élni, de nekünk ezt szoknunk kell.
Másnap gondoltuk, itt az idő útra kelni, látogassunk el kicsit messzebb is. Elindultunk hát dél irányába, Tropea felé. Volt autópálya, volt országút, ez utóbbi is vicces volt néhány szakaszon. Az út minősége néhol olyan, hogy Szabolcs megyében sem látni olyat. A fura az, hogy erről az útról nyílnak a 4-5 csillagos resort-ok, csilli-villi szállodakomplexumok, át a szeméthegyen, a tengerparton viszont innen. Mert igen, az országút szemetes, elhanyagolt, az aszfalt járhatatlan néhol, focilabdányi kátyúkkal, a nád ránőve az úttestre. De bezzeg leander van bőven, virágzik is szerencsétlen, de csak tudnám mitől, mivel nem gondozza senki, pláne nem locsolja. Ahogy a természet kialakította, úgy vannak ott a fák, növények, senki sem foglalkozik velük. Nem zavar senkit, kikerülik, inkább letesznek még egy kupac szemetet a másik mellé. Mert ha már ott van az egyik, elfér a másik is. De az emberek nyugodtak, gondtalanok, pedig tényleg némelyik nagyon szegény, a házak lepusztultak, elég ritkán is lakottak. A fele üres, elhanyagolt. Társasházak ugyanez, jó ha hat lakásból kettőben laknak. Most kellene ott ingatlant vásárolni, hogy pár év múlva elvonulhasson oda az ember nyugdíjaskodni. :)
Tropea ca. 90 km-re van Amanteától, Lameziától pedig 60. Megéri ide eljönni, egyébként rengeteg szállodaajánlat volt ide is, de drágábbak, nem tengerparti, nekünk viszont tetszett, hogy mindentől távol vagyunk, a csendben és nyugalomban.
Tropea festői szépségű városka, szűk sikátorokkal (de ez persze jellemző úgy általában az olasz falvakra, városokra), sziklára épült házakkal, alatta a tengerpart, tengerre benyúló dombbal, aminek a tetején templomocska, gyönyörű kilátással. Kihagyhatatlan. Fenséges. Ilyen kristálytiszta vízzel még nem találkoztam, elképesztő áttetsző, a szivárvány minden színében.
Innen délebbre már nem mentünk, inkább visszafelé fedeztük fel a parti szakaszt, találtunk is egy olyan "strandot" Parghelia-ban, ahova kis kanyargó lépcsőn lehet lejutni, parkolni persze sehol, mert a házak között kanyarog az út, ami egy autónyi széles és egyszer csak vége. Innen lehetett lesétálni és olyan káprázatos látvány tárult elénk, amiről álmodni sem mertünk. Legalábbis nem gondoltuk, hogy errefelé ilyen is van. Türkiz víz, benne szétszórtan sziklákkal, a növényzet pedig a jellemzően kopár hegyekkel ellentétben itt olyan buja volt, mint Cicciolina lánykorában. És ami a nagyon izgi volt, csak mi voltunk, senki más. Már megint. :)
Ha még északabbra jöttünk, visszafelé "haza", vagyis Amantea felé, Pizzo faluban megálltunk a híres Gelateria Enrico fagyizóban, ahova szerintem kötelező jelleggel osztálykirándulásokat kellene szervezni, mert az nem csak a gyerekek, de a felnőttek álomvilága is. Itt ettünk meleg briósban tálalt jéghideg fagyit tejszínhabbal illetve a Tartufo nevű különlegességet, ami jégkrémgombóc, de jéghideg, benne pedig forró csokoládé. Az ilyenekért érdemes élni, azt hiszem.
Harmadnap meglátogattuk Lamezia Terme várost is, túl sok mindenre nem volt időnk, mert itt is inkább a parton élveztük a napsütést és tenger zúgását, illetve hallgattuk a fejünk felett felszálló repülőket is, amiket én kifejezetten imádok nézni és hallgatni. A város egyébként megmutatta igazi olasz arcát, itt szembesültünk először az autóvezetési stílussal, arra gondoltunk, csak érjünk ki élve, de legalábbis a bérelt autót lehetőleg ne húzza meg senki. Olyan nincs, hogy szabályok, zebra vagy neadjisten lámpa, mindenki keresztbe, át a másikon, leszorít az úton, mert ő épp jobbra kanyarodik előttünk (miért nem mögöttünk, nem tudom). A gyalogos elénk ugrik, esélyed sincs, szóval oda inkább gyalog menjen be az ember, ha jót akar. Parkolni amúgy is vicces és dugó is akad a szűk utcákban. Örülünk, hogy megúsztuk karcolás nélkül. Vacsorázni itt sem sikerült, Tripadvisoron néztünk ki legalább négy helyet, ebből 3 zárva volt, a negyedik nem, de elküldtek, hogy enni ne akarjunk. Pedig legalább már kinyitottak a szieszta után, csak nem értettük, mit mond, mert angolul nem beszéltek. A lényeg, hogy enni nem adtak. :( Végül egy útszéli büfében álltunk meg, amitől első ránézésre túl sokat nem vártunk, de mikor beléptünk, gyönyörű látvány fogadott. Frissen sütött pizzák sorakoztak, arancini-k, krokettek, isteni finomat ettünk ketten közel 8 euróból.
Miután jóllaktunk, mentünk vissza a reptérre és sajnos hamar megérkezett Budapestről a gépünk is, el kellett hát búcsúznunk Calabria-tól, de tuti visszatérünk, mert még rengeteg látnivaló van. Nagyon sok.
Összegezve Calabria egyrészről gyönyörű, érintetlen, vadregényes és romantikus, másrészről piszkos, rendezetlen és "kupis". Természeti szépségei lenyűgözőek és visszahívnak minket.
