Vasárnap a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren jártunk, szervezett út keretében, 3 órás programmal. A https://www.repterlatogatas.hu/ oldalon jelentkeztünk, vasárnap reggeli és délutáni időpontokból lehetett választani. Mint megtudtuk, az időpontok direkt úgy vannak belőve, hogy mindenképp lássunk fel- vagy leszállást.

Egyébként az, hogy van ilyen reptérlátogatás, teljesen véletlenül tudtam meg és igazán szégyellem is magam, mert repülőgéprajongóként igazán tudhattam volna róla! De nem tudtam, eszembe sem jutott, hogy van ilyen lehetőség, hiszen a repülőtér egy féltve őrzött objektum, akárki nem mehet be, vigyázni kell minden lépésre, szigorú szabályokat be kell tartani.

És éppen ezért, a gyülekező után egy jó kis retro Ikarus buszon következett is a névsorolvasás, majd ugyanolyan biztonsági ellenőrzésen mentünk keresztül, mintha "igaziból" repültünk volna. A busz már önmagában megadta a hangulatot, először kuncogtunk rajta, de akkora kellemes meglepetés ért, mikor felszálltunk, hogy ihaj! Gyönyörűen karbantartott, tiszta volt, magasan felszerelt (pedig abban az időben biztos különlegességnek számított a légkondícionálás), egyszóval kiváló.

Na miután sikeresen túlvoltunk az ellenőrzésen, indult is a körjárat. Először a hangárok mellett haladtunk el, szemügyre vehettük Csányi Sándor úr (nem, nem a színész) magángépét, a Wizz szerelő hangárját, a DHL központját vagy akár az Amerikai Nagykövetség repülőjét is és még csomó érdekességet. Az 1-es kifutó mellett haladtunk tovább, ahol aztán a füves végen megálltunk és vártuk a CSODÁT. A Qatar Airways gépe szállt le épp a fejünk felett. Ilyen közelről max. csak Mallorcán láttam leszállni gépet, de sőt még ott sem, mert ott a tengerpart és a futópálya között van azért pár kilométer. És hogy miért írtam, hogy futópálya, ezt is tegnap tanultuk: nem használunk sem leszálló-, sem felszállópálya kifejezést, hanem futópályát, mert ugye a széliránynak megfelelően folyton változik, hogy épp miként használják. És tanultunk még valamit: az aszfalt maga nem ám egy Fehérvári úti minőség vagy egy M7-es autópálya,  itt kőkemény 60-70 cm vastag a réteg, ami alatt még egy teherbíró réteg is van, ami érthető, mivel a gépek ca 160 tonnát nyomnak, bírni kell a terhelést.

A katarzis után indultunk tovább útnak, következett a helyi tűzoltóállomás. Itt is sok érdekességet tudtunk meg, pl hogy riasztás után 1 percen belül el kell indulniuk a helyszínre (ami 40 másodperc alatt szokott is sikerülni), a második percben oda kell érniük a helyszínre és meg kell kezdeni az oltást. Egyébként ha a 4-es úton (reptéri bevezető) valami baj történik, akkor is ők vonulnak ki, mivel hát közel van.

Az irányító toronyba értelemszerűen nem mehettünk fel, de nagyon sok érdekességet hallottunk. Pl. nem sokáig lesz ott a helyi irányítás, hamarosan amolyan "home office" stílusban dolgoznak majd a kollégák, egy külső helyszínen, az irányítók központjában, ami nem a repülőtér területén van. Ide bejutni és munkát kapni nem egyszerű. Ha valaki fejébe vette, hogy márpedig irányító lesz, nagyon sok felkészültséget igényel, több évet is. Van egy nemzetközileg egységes teszt, ami brutális, és ha átmész, dolgozhatsz. Ha nem, akkor a világon sehol és SOHA nem lehetsz már irányító, buktad az egészet. A legjobbak dolgozhatnak csak ott, a legkiválóbb szakemberek. Akik képesek koncentrálni, egyszerre több adatot fejben tartani és figyelni másodpercről másodpercre, mi zajlik a légterünkben. Egyesével többezer ember életéért felelnek, nincs kecmec, nincs "jajdemásnaposvagyok" sztori. Itt nem lehet hibázni.

Körútunk folytatódott  a 2-es futópálya mellett, aminek a végén megint megálltunk. Szó volt a radarokról, a madárzavaró berendezésről (hangágyú). Nagy meglepetésünkre, miközben várakoztunk, felkapcsolták a jelzőfényeket csak a MI kedvünkért!!! Ez milyen már???? Mennyire jó???? Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit most visznek először a vidámparkba! Ááááááá Óriási volt!

Ezután, ahogy körbeértünk a reptér területén, megérkeztünk a fapadosokhoz, elmesélték, miként zajlik a tankolás, a ki- és beszállítás, milyen pontos koreográfiát követnek a dolgozók, minden percről percre pontosan ki van számítva. A csomagrakodóktól kezdve a catering újra feltöltéséig, a gép felkészítése a következő útra. De azt is láthattuk, ahogy egy gép beáll az utasfolyóhoz. Előtte a személyzet átvizsgálja az aszfaltot, hogy semmilyen szennyeződés ne legyen rajta, semmilyen apró kis kütyü, mert a hajtóművek felszippanthatják vagy elfújhatják, ami igen kellemetlen problémákat okozhat.

Lassan a végéhez értünk utunknak, láttunk még néhány induló és érkező járatot, beparkolást is. És ami nagyon nagy élmény volt, hogy a pilóták, látva a mi kis turista buszunkat, integettek nekünk a fülkékből. A legviccesebb az volt, mikor a szélvédőmosó lapátot lengette meg egyikőjük, akkor hangos kacagásban tört ki a busz. Mintha legalábbis nem egy többtonnás, kétszáz utassal megrakott gépben ült volna, ahol minden mozdulata ki van számolva. Hatalmas élményt jelentett, hogy még ránk is tudott figyelni, kedveskedik nekünk. :) :) :)

És hát az egész túraút, Balázs vezetésével, aki élvezettel kezdte az út elején a mondókáját, látszott, hogy nagyon élvezi, amit csinál. Örömmel adta át ismeretét, tudását, ráadásul nagyon vicces volt és szórakoztató. Köszönet neki mindenért! És Olivérnek is, kísérő idegenvezetőnknek is, akit hamarosan majd a Wizz pilótájaként láthatunk viszont és akitől szintén sok érdekességet megtudhattunk. Nagyon közvetlenek voltak, kedvesek, szerettek beszélni a munkájukról, hihetetlen élményt szerezve ezzel mindannyiunk számára!

A reptérlátogatás mindenkinek ajánlott program, aki még sosem repült, de szeretne. Aki sosem repült és nem is szeretne. Aki még sosem járt a reptéren vagy aki már járt a reptéren és érdeklik a kulisszatitkok. Aki kicsi és aki nagy. Aki nyugdíjas, aki családdal érkezik, aki fiatal pár. Akik szerelmesek a repülőkbe, akik utálják a repülőket.

Mi mindenképp vissza fogunk térni nyáron, mert Balázs szerint olyankor mások a fények, mások a színek.

Még mindig mosolygunk az élményen, alig várjuk, hogy újra repülőre ülhessünk. Most már kicsit más szemmel nézzük majd a működésüket, a kiszolgáló apparátust és most már tudjuk, mennyi munka és szervezettség van a háttérben. És hogy mindezt nekünk teszik, ki élvezettel, odaadással, ki fáradtan, kimerülten, de értünk, utasokért.